KÖR

Szellemi anyag


A világkép

Minden korszakra jellemző, hogy az emberek többségében kialakul egy bizonyos világkép. Bár a világkép – részleteit tekintve – egyénileg különböző, létezik egy összefüggés-rendszer, amelyet a társadalom többsége igaznak fogad el. Az emberek ebben az összefüggés-rendszerben tervezik és élik az életüket. Amilyen mértékben a világkép megfelel az univerzum valós felépítésének és működési elvének, olyan mértékben lesz harmonikus az egyén és a társadalom élete.

A probléma

Jelen korszak világképe „tudományos”, és alapvetően az anyagra, a véletlenszerűen kialakult életre, a darwini evolúciós elméletre és az anyagi javak megszerzésének, fogyasztásának paradigmájára épül. A probléma az, hogy ennél távolabb kerülni az univerzum valós felépítésének és működésének módjától már nem lehet. Ez egy fajta zavarodottságot eredményez, amely tükröződik az egyén, a család, a társadalom életében, de mára már olyan méreteket öltött, hogy maga a bolygó is védekezik, és a maga módján igyekszik korlátozni a mértéktelen és ésszerűtlen kizsákmányolást és hulladékanyag-termelést. (Klímaváltozás, földrengések, egyre gyakoribb és egyre erőteljesebb viharok, stb.)

A lehetséges megoldás

Új korszakba lépünk, amely lehetővé teszi, hogy a korábbi, bebetonozottnak vélt hitrendszerünket – tudás alapon – új alapokra tudjuk helyezni. Pontosan a tudományos kutatás eredményei biztosítják számunkra azt a kiutat, amelyet lassan kénytelenek leszünk keresni. A tudomány által a rendelkezésünkre bocsátott eredmények – meglepő módon – nem igazolják az anyagelvűséget (nem sikerült legkisebb anyagi részecskét találni) és nem igazolják az élet véletlenszerű kialakulását (laboratóriumban sem sikerült soha egyetlen élő sejtet sem létre hozni, de még egy elpusztult sejtet sem sikerült soha életre kelteni). A darwini evolúciós elmélet ellentmondásban van a fizika törvényeivel. Jelenleg tanított formájában egyike korunk nagy tévedéseinek, és nem több mint egy tudományosnak tekintett dogma.
A társadalom és a bolygó nehéz helyzetéből való kiút kereséséhez először számot kell vetnünk korábbi tévedéseinkkel, és józan ésszel újra át kell vizsgálnunk, rendszereznünk a rendelkezésünkre álló eredményeket és bizonyítékokat. Olyan világképre van tehát szükség, amely érthető, logikus, összhangban van a kutatási eredményekkel és a személyes tapasztalatokkal – netán az ősi, ránk maradt tanítások alapvető részével is. Az univerzum felépítését és működését kellő megközelítéssel leíró világképnek „interdiszciplinárisnak”, kell lennie, és kapcsolatot, átjárhatóságot kell teremtenie különböző tudományágak között.

Az új világkép

Úgy tűnik, egy ilyen világkép, amely logikusan, érthetően, a kutatási eredmények és a személyes tapasztalatok figyelembevételével írja le a bennünk és körülöttünk zajló folyamatok lényegét, már rendelkezésünkre áll. „A Végső Valóság” c. könyv, amelynek eddig szerény becslések szerint 250.000 olvasója van, fizikusok, mérnökök, orvosok, pszichológusok részéről sem kapott érdemi kritikát, és oly egyszerű, érthető, áttekinthető, hogy tapasztalatok alapján már az iskolák hatodik osztályos tanulóitól kezdve felkelti az emberek érdeklődését. Elfogadottsága rendkívül nagy. Mint minden radikálisan új elmélet vagy megközelítés esetében , A Végső Valóság esetében is nagy valószínűséggel állítható, hogy a kutatások során kiteljesedik, részleteiben módosul, és idővel új összefüggések, esetleg eddig nem felismert fizikai törvények kerülnek napvilágra. Ez nem csupán a világról alkotott képünk pontosítását és a valóság egyre jobb megközelítését jelentheti, hanem eddig soha nem látott lehetőségeket biztosít a kutatók számára. Ezzel párhuzamosan – ami a kiút keresésének sokkal lényegesebb aspektusa – az egyén képes lesz egészen más módon elhelyezni magát a családban és a társadalomban, az önzés helyét fokozatosan átveszi az együttműködés, az életrontás helyét az életjavítás.